2012. március 2. archívum

Kihívásokkal teli életünket sokszor teszik még érdekesebbé különböző verseny felhívásokkal. Gondolok itt fotós pályázatoktól a blogger versenyekig.Ezeken kívül van még ezer, és ezer amiről szólhatnék, de eddigi életemben ennek a kettőnek adtam esélyt. Egyik sem hozott szerencsét.

Jogos azon megállapítás, hogy van még mit csiszolnom mindkét tevékenységet illetően, de mint tudjuk lelkességem határtalan. Megpróbáltam, és elbuktam. Legutóbb egy blogger felhívásra reagáltam, amit olvasásotokra bocsájtottam. Egy hete jelentkeztem, kaptam összesen NÉGY darab szavazatot, abból hármat Békámtól. Szégyen, nem szégyen ez van. Két éve működik a blogom, mindenféle dologról írok. Első körben kíváncsi voltam mire vagyok képes, aztán megszerettem. Vannak olvasóim, barátok, ismeretlen ismerősök, egyszeri hozzászólók. Jó kis közösség ez, nagyon megkedveltem. Mégis akarva akaratlanul kellett rájönnöm arra, hogy hiába ez a blog, hiába van benne a lelkem, egy verseny során csak az számít ki mennyire jó kampányt folytat a közösségi portálokon a szavazatok reményében. Lehet egyetlen bejegyzése valakinek kimondottan a versenyre elkészítve, nem is egy nagy durranás, mégis több száz szavazattal lohol az élen. Felesleges áltatnom magam azon, hogy valaha is sikerem lehet egy ilyen megmérettetésen. A  játékok során általában a szavazatok száma dönti el a különdíjat.  Több esetben volt, hogy a fődíjat is! Talán fél éve  már, hogy egy kis kölyök így nyert egy hiper-szuper (úgy emlékszem) Nikon gépet egy különösen ritka sz@r fotóval. Nagyon kritikán aluli volt, a srác mosolya annál nagyobb mikor átvette a nyereményt.

Ennek tudatában határoztam el, ahogy eddig, úgy most sem fogok kampányolni szavazatokért, és többet hasonló versenyen indulni.  Felesleges, mert ahogy Mulder és Scully  is megmondta: Az igazság odaát van!