Bizonyára megbuktam volna gondolatolvasásból, ahogy a következő kis párbeszéd is igazolja. Nem elég, hogy piszok mód fáj a fejem, még ez is….

Telefon csörög, felveszem, napszaknak megfelelően köszönök, bemutatkozom. A vonal másik végén unott, csámcsogó hang. Mellőz minden udvariassági formát, fogalmam sincs ki az.

– Mennyi az ára ennek, és annak ( itt elkezdte felsorolni igényét)?

– Üdvözlöm K.D vagyok, és ha megmondja kihez is van szerencsém akkor mondom is az infókat.

Kis csámcsogás, gondolom eszik valami almát vagy hasonlót.

– Hát xy vagyok.

A felháborodás tisztán hallatszik a hangjából. Nyikorognak az agytekervények, baromira nem tudom ki az és melyik cégtől. Hangot adok kérdésemnek, hasonló stílusban mint a bemutatkozás jön is az infó. Meg sem lep, hisz vele még nem is beszéltem. Erre már nem tudok mit mondani, vagyis tudnék, csak nem lehet. Megadtam a tudást, ami a birtokomban volt, de elmém mélyén már megfogalmazódott a válasz, ami ott is maradt jól megbújva köcsög skorpió vérem mélyén:

– Én kérek elnézést, a hanganalizátorunk éppen nem működik, nekem meg így nem megy az azonosítás. Különben is gondolatolvasásból  mindig gyengén teljesítettem.

Hózzászólás írása