legalábbis egy 1952 ben hozott törvény szerint ez lehetséges, sőt kötelező. Hogy miről is van szó? Azokról az anyákról akik egymaguk vállalják a születendő gyermekről való gondoskodást, vagyis a születésnél a biológiai apa már nem szerepel a családi modullban. Ebben az esetben a gyerek általában az anya nevét veszi fel, mert az apa  ismeretlen,  lemond az apaságról, esetleg eltűnik a ködben, vagy közös megegyezés alapján lemond a kötelezettségeiről. Ilyenkor az anyakönyvi kivonatban csak egy vagyis az anya neve szerepel a kiskönyvben, az apa rovatot szabadon hagyják. Igen ám, de ezt mégsem lehet csak így egyszerűen lerendezni, legalábbis az önkormányzati szabályzatok szerint. Akkoriban a kormány nem engedte meg azt a luxust hogy Magyarország szülöttjei apa nélkül erősítsék a nemzetet, hiszen az nem idilli képet képvisel. Hogy nézne ki miszerint büszke nemzetünk jövendékei csak egy szülővel rendelkezzenek, az alapmodellként közhitben szereplő apás-anyás felállás helyett. 1952-ben honatyáink arról rendelkeztek hogy egy gyerek anyakönyvi kivonatában nem maradhat üresen az apa kiléte, ha nincs valós személy a gyerek három éves koráig akkor kreálnak egyet. Amennyiben az anyának nem jut eszébe egy hangzatos fantomnév, úgy abban az esetben az önkormányzati dolgozók bizarr fantáziájára bízzák a végkifejletett. A mai statisztika szerint a nyolcadik kerületben havi szinten két fantomneves apa nevét és címét bízzák a véletlenre. Házon Kívűl riportereinek miértjeire a válasz nem túl egyszerű, vagyis az csak számomra teljesen logikátlan. Elsőként azt a választ kapták, hogy akkoriban ez így volt hivatalos, egy apa, egy anya. A statisztikát nem volt szabad rontani. A felvetésre miszerint a kitaláció színtiszta hazugság arra a törvénybeli előírásokkal takaróztak. A törvény az törvény, ennyi. Mi meg törvénytisztelő polgárok vagyunk, így elfogadjuk. Funkcionálisan is megmagyarázták a képzeletbeli apa fontosságát, miszerint ha az anyával történik valami úgy a gyámhivatal tud kihez fordulni!!!!!!!! Egy kitalált apához!!! Ez csapta ki a biztoítékot, hiszen egy nem létező szülő miről is gondoskodhat? A másik felvetésem arról szól ha a kitalált apa véletlen mégis valós, a sors fintoraként még ez is előfordulhat, akkor kap egy gyereket akiről élete végéig gondoskodhatna? Igaz hogy egy program titokban, nyilvántartja a képzelt apák nevét és lakhelyét mégis előfordul egy-egy névhez több gyerek is járul, így a nevesített “hősök” nagycsaládosként élhetik fantázia világukat az élők szerint…

18 hozzászólás ehhez “képzelt apa egy budapesti önkormányzattól…”

  • Ági1993 írta:

    Nem vagyunk ügyvédek, de sok mindenen keresztülmentünk, és vannak dolgok, amiket most másként csinálnánk.
    Több éven keresztül harcoltunk a gyámhivatallal. Elegünk lett a hozzá nem értő, rossz hozzáállású ügyintézőkből. Elegünk lett a diszkriminatív hozzáállásból és a közszférában tapasztalt összefonódásból. Eleinte idegesített a dolog, de aztán rájöttünk, hogyan fordíthatjuk hasznunkra mások butaságát.
    Közös gyermekünket nekem ítélte a bíróság, volt férjem a bírósági jegyzőkönyvben leírtak szerint élhetett volna a láthatás jogával. Eleinte egyáltalán nem jött közös gyermekünkért, később sem rendszeresen, amikor jött késett, mindig talált valamilyen kifogást. Két napra talán egyszer akarta elvinni lányomat, valamelyik Karácsonykor. Gyermekem szerint nem is lett volna hol aludnia édesapjánál.
    Sajnos a létrejött láthatások alkalmával folyamatos probléma volt, hogy nem mindig kapott ételt és cigi füstös környezetben volt gyermekem, ami nemcsak az egészségére volt káros, de az is rosszul esett lányomnak, hogy amikor kérte az apját és annak feleségét, hogy ne dohányozzanak, amíg Ő náluk van, azok csak kinevették és csak azért is rágyújtottak.
    Mivel senki sem tájékoztatott arról, hogy mit kell tennem, ha volt férjem nem él a láthatás jogával, eleinte nem szóltam a gyámhivatalnak. Később jeleztem írásban is, jegyzőkönyvbe is mondtam, de a gyámhivatal ahelyett, hogy a volt férjemet figyelmeztette volna, engem figyelmeztetett, fenyegetett bírsággal. Volt férjem összes hazugságát elhitték, az én beadványaimat sorra elutasították, pedig ha meghallgatták volna gyermekemet és a tanúimat, akkor kiderült volna az igazság.
    Elég életszerű, ha valaki 40-nél több beadványt ír a problémájával kapcsolatban.
    Hné gyámhivatali ügyintéző azt mondta nekem, hogy ne írogassak beadványokat, ne dolgoztassak egy egész államapparátust a leveleimmel, ha annyira írni van kedvem, akkor írjak inkább Rómeót és Júliát. A XVIII. kerületi gyámhivatalt lehülyézte, és azt mondta, hogy Ő már rég megbírságolt volna. Azt is mondta, hogy én azért nem tartom be a bírósági egyezségben leírtakat, mert nem értem, hogy miről van szó. Bocsánat, hogy ezt leírom, de tiszta hülyének nézett. Az Ő viselkedése volt az utolsó csepp a pohárban.
    Panaszt tettünk az Országgyűlési Biztosok Hivatalánál, ahol azt mondták, hogy országos szinten baj van a gyámhivatalok munkájával, de semmi több nem történt, nem vizsgálták ki ügyünket. Túl sok az anyag – mondták. És szerintük azzal megoldódott a problémánk, hogy a volt férjem azt kérte a gyámhivataltól, hogy a láthatást úgy szabályozza, hogy Ő egyáltalán nem akarja a kapcsolattartást közös gyermekünkkel.
    Panaszt tettünk az Igazságügyi Minisztériumban, ahol azt javasolták, hogy tegyünk panaszt a Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságánál. Panaszt tettünk, mert a gyámhivatal és a bíróság miatt sérült:
    · a tisztességes eljáráshoz való jogunk polgári ügyben,
    · a véleménynyilvánítás szabadságához való jogunk,
    · a hatékony jogorvoslathoz való jogunk.
    Magunk írtuk a beadványt, a formanyomtatványt az Igazságügyi Minisztériumban kaptuk. A kitöltési útmutató teljesen érthető, nem kell több százezer Ft-ot ügyvédre költeni, hogy elkészítse.

    Egy-két dolog amire mindenképpen figyeljünk a gyámhivatali eljárás során:
    1. Amire figyelni kell, hogy jegyzőkönyvet csak akkor szabad aláírni, ha tényleg azokat az információkat tartalmazza, amiket mi elmondtunk. Sajnos a gyámhivatal megteszi, hogy belecsempész olyan dolgokat, amiket nem mi mondtunk, és utána aláíratja velünk. Nem kötelező a jegyzőkönyvet aláírni, főleg, ha nem a valóságot tartalmazza. A gyámhivatali ügyintézőtől nem kell félni, pont olyan ember, mint amilyen mi vagyunk, még ha többnek is hiszi magát.
    2. Azonnal jelezni kell a rendőrség illetve a gyámhivatal felé, ha a kapcsolattartásra kötelezett nem él a kapcsolattartás jogával. Semmi nem fog történni, de legalább nyoma van a későbbiekre gondolva. A rendőrség tovább küldi a feljelentést a gyámhivatalnak, mert nincs illetékessége. Mindig jelezni kell, ha problémánk van, mert ha nem tesszük meg, akkor később mi leszünk a hibásak, hogy miért nem szóltunk.
    3. Tartásdíj nem fizetése esetén a rendőrségen kell bejelentést tenni. Fontos tudni, hogy a bejelentésünk akkor ér valamit, akkor van jogi következménye, ha a tartásdíjfizetésre kötelezett több mint félévig nem tesz eleget kötelezettségének.
    Ez is egy szuper magyar törvény. Bűncselekménynek számít, de a törvény nem bennünket véd.
    A nem fizető kötelezett simán megteheti, hogy félévig nem fizet, mert azt hiszi, hogy velünk, azaz a jogosulttal tol ki. Pedig a saját gyerekével, gyerekeivel. De hát ehhez ész kéne. A gyermektartásdíjat a jogosult szülő kapja ugyan, de azért, hogy a közös gyerekre, gyerekekre költse.
    A kötelezett, hogy elkerülje a felelősségre vonást a hatodik hónap végén gyorsan feladja az egész félévi gyermektartásdíjat, és mindjárt nem büntethető.
    Ezen csak egy törvénymódosítás segítene.
    De egy hónap után is érdemes feljelentést tenni, mert ha nem is történik semmi, ezzel is bizonyítani tudjuk a kötelezett megbízhatatlanságát.
    Persze normálisan is meglehet beszélni, ha éppen nincs pénze a tartásdíjfizetésre kötelezettnek, lehetünk elnézőek is. De ez csak akkor javasolt, ha velünk és gyermekünkkel, gyermekeinkkel is normálisan viselkedik a fizetésre kötelezett. Ez sajnos nagyon ritkán fordul elő.
    4. A kapcsolattartást a bíróság és a gyámhivatal is szabályozhatja. Ha a bíróság szabályozza, akkor a kapcsolattartás betartását a gyámhivatal felügyeli, de ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, ennek megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éve belül csak a bíróságnál lehet kérni. Csjt.92.§.
    A szabályozásra van egy szokványos sablon, amit előszeretettel alkalmaznak a bíróságok, de nem kell feltétlenül elfogadnunk azt.
    Kérhetjük, hogy gyakrabban vagy ritkábban találkozzon gyermekünk és a kapcsolattartásra jogosult szülő, aki lehet az édesapa és az édesanya is. Megkell vizsgálni, hogy milyen a kapcsolat a gyermek és a jogosult szülő között, de ha a gyermek már elég idős, akkor ezt Ő is megtudja mondani.
    Ha jó volt a kapcsolat köztük, akkor nyilván a gyermek szívesen tölt több időt a jogosult szülővel. Azért, hogy a válásunk ne okozzon még nagyobb törést a gyermek életében az a leghelyesebb, ha minél többet találkoznak. Ha a jogosult szülő már a házasság ideje alatt sem törődött gyermekével, akkor kérhetjük a havi, vagy két heti egy nap láthatási időt. Persze ezzel a jogosult szülőnek is egyet kell értenie, ami nem biztos, hogy így lesz. A gyermek maga is megtudja mondani, hogy milyen gyakran szeretne találkozni a másik szülőjével, de ezt a kapcsolatukból és a gyermek megnyílvánulásaiból mi is letudjuk szűrni.
    Sajnos azt tapasztaltuk, hogy a gyámhivatal és a bíróság nem a gyermekek érdekeit nézik.

    Ha valaki meg szeretné osztani tapasztalatait gyámüggyel kapcsolatban, illetve hozzá kíván szólni, hogy segítsen, akkor ezt megteheti a kapcsolattartás újraszabályozása résznél, ahol részletesen megtalálható, hogy az elmúlt évek alatt mi történt, ill. mi nem történt ügyünkben.
    Itt megtalálható a rövid történet valamint a beadványok rövid lényege.

  • WaSzabi írta:

    Na! Hát ezért kell minden idősebb férfinak köszönni az utcán! 🙂

  • dorc írta:

    Kata, akárhogy is mutatták be ezt a képzelt apás történetet, megnyugtató hogy valóságban a gyerekek jogait véditek! A gyerek nem tehet arról hogy milyen körülmények közt fogant meg és jött a világra. Valóban nem csak a régi időkben vetették meg a lányanyákat, bizonyos településeken ma is szégyen. Kívánom hogy továbbra is sikeres legyen a munkád és köszönöm, hogy jobban rávilágítottál erre a témára.

  • Kata írta:

    Sziasztok!
    Rendben,a néphülyítés tényleg erősnek hangzik, de gyakorló gyámügyesként égnek áll a hajam az ahhoz hasonló “népbölcsességektől”, hogy például a szülő a gyerek gyámja.(a szülő szülő, a gyámot meg a gyámhivatal rendeli ki.)Jól van, igyekszem önuralmat tanúsítani, mert nem mindenki tanult családjogot.
    A lista, amit igen, láttam, – és most nem akarok butaságot mondani, hogy jogszabály ír-e elő ilyen nyilvántartási kötelezettséget a gyámhivatalok számára – ez például nálunk nem létezik, nálunk például alig van képzelt apás családi jogállás rendezés.
    Egy szónak is száz a vége, mégis azt mondom, hogy a jogalkotó szándéka jóra irányult, arra, hogy a gyermek érdekeit védje. Így első blikkre rátekintve senkinek sem lesz negatív előítélete sem a gyerekről, sem az anyjáról. Én nem érzem azt, hogy ettől a rengeteg szabadságjogtól jobb, könnyebb és biztonságosabb lett az élet, mint régen, amikor még legalább a látszatra igyekeztek adni. Vidéken még mindig ferdén néznek a megesett lányokra, és lehetek bármilyen büszke, és önálló, és önfenntartó, meg tanult, meg dolgozó, az előítélet meg a rosszindulat marad, pláne, ha “felcsinálnak”.Egy döntés során nagyon sok szempontot kell figyelembe venni, pláne, ha ne csak a saját érdekeimről van szó.
    És végezetül még egy, amit fontosnak érzek: tény, hogy egy más társadalmi rendszerben született jogszabály nem fogja kielégíteni teljes egészében a mai társadalmi igényeket, de ugyanez elmondható nagyon sok napjainkban hozott döntésről.
    Tetszik, nem tetszik , be kell tartani és tartatni. Bárcsak ez a szabályozás lenne a legrosszabb…

  • dorc írta:

    Kedves Kata, bejegyzésemre a néphülyítés helyett szívesebben használnám azt a megfogalmazást, hogy saját vélemény, levont konzekvencia, vagy valami hasonló. Mint gyámügyes biztos égnek áll az összes hajad ettől a poszttól, megértem. DE ezt akár elkerülhető is lett volna ha a megfelelő szerv felkészítí a kedves riportalanyt hogy ne beszéljen olyan dolgokról, amire nem tud megfelelő egyenes választ és lehetőséget adni a feltételezéseknek, félreértéseknek. A néphülyítés ott kezdődött mikor engedték hatályba lépni ezt a törvényt, még nem jöttem rá kit is akartak becsapni, talán csak a statisztikát. Megnyugtató hogy mégsem a riportban megfogalmazottak szerint egy lista alapján dőlhet el egy gyerek sorsa…

  • lancelotbeka írta:

    KATA:
    Nézd meg a linkelt felvételt.Én láttam.Ha az apa kiléte ismeretlen,mert nem tudja,vagy nem akarja tudni az anyuka,akkor egy lista alapján,kitalált,nem létező “férfi” lesz papíron az apa…és a nyilatkozó,hivatalos “szerv” mondta benne azt,hogy így ha történik valami az anyával,akkor a gyermek nem marad magára.Ez egyértelmű marhaság.Valószínűleg az általad leírt módon fogják megállapítani ez esetben a gyermek gyámját.
    Ettő függetlenül ez egy se-füle,se farka törvény.

  • Kata írta:

    Na lássuk csak.
    A képzelt apa útján való családi jogállás rendezés gyámhivatal határozatával történik, a határozat száma és a bejegyzés ténye pedig a gyermek születési anyakönyvi MÁSOLATÁN van feltüntetve. Ez nem azonos a KIVONATTAL, amivel rendelkezünk, a másolat az anyakönyv valamennyi adatát tartalmazza hitelesen és csak hatósági eljárás céljára kérheti ki maga a hivatalos szerv, magánszemély nem. Így butaság az, hogy a képzelt apát keresi meg a gyámhivatal akkor, amikor az anyával történik valami – ez a tény ugyanis a gyermek születési anyakönyvi másolatából azonnal kiderül. A családjogi törvény értelmében ha az anya ismert, az apa családi nevéül az anya legközelebbi ismert anyai ági férfi felmenőjének családi nevét kell megállapítani – aki az anyai nagyapa, nem az önkormányzati dolgozók bizarr fantáziája.
    A további személyes véleményem.Külön kell választani várost és vidéket, de egy, a kivonaton szereplő bejegyzés megkíméli az ember anyukáját olyan kérdésektől pl. a gyermek iskolába iratásakor, hogy és a kedves apuka? Persze egy nagyvárosban sokkal rugalmasabbak ebben a kérdésben az emberek.
    Néhány esetben egy apasági pernél is többet érhet, mert mit ér el az ember anyukája, ha erőlteti az apaságot? max. gyermektartásdíjat. De ha egyszer mégis jóra fordul a sorsa és megtalálja a párját, aki a gyermekének apja is lesz, és “papíron is a nevére szeretné venni”, mennyivel egyszerűbb egy teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, mint egy örökbefogadás!
    Igen, vannak néha értelmetlennek tűnő jogszabályok, de a szándék nem volt rossz, és fejlődésnek tekinthető, ha megnézzük, milyen sorsa volt anno a cselédlányok uraságtól született zabigyerekeinek.
    Még annyit a képzelt apás családi jogállás rendezésről, hogy ezt a gyámhivatal az anyával közreműködve teszi, az anya dönt, hogy kit jegyezzenek be, a gyámhivatal csak akkor dönt hivatalból, ha az anya erre sem vette a fáradtságot.
    Csak ennyit szerettem volna pontosítani, mert a cikk néhány gondolata már bocsánat, de “néphülyítés”.
    egy gyámügyes

  • dorc írta:

    Gyík: KÖSZÖNÖM!:))) Minap készítettem Budapesteset is, idővel felkerül az is:)

  • dorc írta:

    Szia Angler, ahogy írtad mindig lesznek érdemtelen emberek akik mégis a szülő megnevezést viselik. Egyre több van ilyen, a társadalom tehetetlen ez ellen:(
    Belinkelem a riportot, szerintem érdemes megnézni. http://www.rtlklub.hu/musorok/hazonkivul/videok/113985

  • Gyík írta:

    Abszolut MÁS : Benéztem a fototárba, és háát újra megkell állapítanom, hogy a képek valami iszonyatkirálycsászáristeni, wow, wow, JÓÓK ! (kivéve van néhány képen valami, tüskehaju, fehérpolós, csóka, valahogy biztos csak becsúszott oda, na azok borzalmasak 🙂 ) … Te legalább olyan tehetségtelen fotós vagy, mint amilyen tehetségtelen író az én Brekusz komám ! 🙂 🙂 🙂 !!! …

  • Angler írta:

    Lehet,hogy sarkosan látom a dolgokat,de én mindig úgy látom a dolgokat ahogyan egy normális család centrikus férfi látja.Természetesen létezik párkapcsolatban és azon kívül is,hogy becsúszik egy-egy terhesség.Ha egy férfi nem akar gyereket,ha van esze óvatos és védekezik.Ha a nő sem akar gyereket akkor természetesen ő is a védekezés egyik módját választja.Aki nem akar gyereket és nem védekezik,akkor az agyatlan barom!
    Akár férfi avagy akár nő az illető.
    De itt nem ez a fő kérdés.Bevállalják a gyereket a nők úgy,hogy vagy nem tudja ki a gyereke apja,vagy tudja,hogy ki az apa,de nem akar vele élni,vagy pedig tudja az apa kilétét,de az nem vállalja a gyereket.
    Akkor ilyenkor jön képbe,hogy adjunk nevet a gyereknek.Személyesen ismerek a környezetemben olyan nőt akinek egy nős férfi csinált babát.A nő egyedül nevelte fel a kislányt és soha nem volt közben normális kapcsolata.
    Egyébként sorolhatnám napestig,mert az ilyenekből sok van,sajnos.A nős faszit így akarta megfogni,de nem jött össze,csak a gyerektartás!A lány pedig az anyja nevét viseli.
    Sajnos rengeteg tapasztalatom van ilyen téren.
    Azért vagyok rossz véleménnyel ezekről a nőkről.
    Jó persze a férfi is hibás,de nem ő vállalja be a gyereket.Egyébként a saját öcsém is ugyanilyen pöcs,mint az ilyen férfiak.Ő is ebben a cipőben jár,csak azzal a kivétellel,hogy a gyerek az ő nevét viseli.Aztán az megint más téma,hogy nem látta születése óta.

  • Killer írta:

    Bizony -bizony! Létezik4

    Sőőőt!
    Van még egyéb idióta törvény is a családjogon belül. Ha valaki férjnél volt, de nem vált el és szül egy gyereket másnak, akár 15 év múlva is, akkor az a gyerkőc automatikusan a férj családnevét kapja. Még akkor is ha, mind a 3 fél egybehangzóan állítja is, hogy semmi köze a férjnek a feleségéhez, már 15 éve és a baba az új pasitól van.
    Az un. “Teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat” is kevés ennek a felülírására. Így marad a születés utáni pereskedés – szülők kontra állam – az “Apaság vélelmének megdöntése” céljából.

    Jó mi?

  • Gyík írta:

    Nem láttam sajnos ezt az adást, sőt nem is tudtam illetve gondoltam hogy létezik ilyen dolog Magyarországon … hmm … megdöbentő !

  • lancelotbeka írta:

    Az egész írás,ill. alaptörténet szomorú igazsága az,hogy nem elég a sok még mai napig élő,értelmetlen,idióta,vagy okafogyott,több évtizedes törvény és rendelet,ahelyett,hogy ezeket eltörölné,vagy modernizálná a parlament,a törvényalkotók,inkább új és új zagyva,vagy értelmetlen,esetleg alkotmányellenesnek tűnő paragrafusokat faragnak….

  • dorc írta:

    Angler, egy kicsit sarkosan látod a helyzetet. Igazad van abban hogy vannak nők akik csak maguknak szűlnek, azok az általad jellemzéssel bíró nők, na de mi a helyzet azokkal akiknél a férfi lép vissza az apaságtól? Rengeteget hallani hogy az elején igen, akarja, majd mégsem…. Ők azok akik hasonló kategóriát képviselnek, önzők és egocentrikusak annyira hogy ne adják fel az addigi életüket, esetleg egy be nem vallott feleség, gyerek… volt már rá precedens. Nőként ilyen helyzetben nehéz az abortusz mellett dönteni. Hasonló százalékban oszlanak meg ezek a negatív hozzáállások férfiak és nők esetében.

    Böczike, ebbe a vérfertőzős lehetőségbe bele sem gondoltam…Lehet pár ilyen már a nyóckerben…

    Anikó, a biológiai apa kilétének ismerete némely esetben többismeretlenes egyenlethez hasonlítható:)))

  • Angler írta:

    Én elsősorban a nőket hibáztatom.Azért,mert az ilyen hölgyeknek nincs is szükségük társra,vagyis a szóban forgó férfira.Egyébként a kórházban bemondja egy férfi vezetéknevét és egyszerűen arra anyakönyvezik a gyermeket.Az apának jelen sem kell lennie.Legalábbis nálunk amikor a két lányom született nem kérték a papírjaimat,hanem a nejem bemondta,hogy Kovács legyen a vezetéknevük és kész.Általában minden normális nő úgy szüli a gyermekét,hogy nem csak ő akarja,hanem a férj/élettárs stb. is.Amelyik nő csak saját magának akar egy gyereket úgy-hogy a gyereknevelésben már nincs szükség férfira,az a nő önző,kiábrándult, vagy egyszerűen sem a szexet sem pedig magát a férfinemet sem szereti.
    Ezeknél a lestrapált sztárhölgyeknél pedig elég gyakori ez a jelenség.Ne haragudjatok,hogy ezeket leírtam,de ez a magyar valóság.Egyébként a hölgyek érzik azt,hogy mikor szüljenek gyermeket,mert az anyai ösztön előtör bennük és ezt úgy kell időzíteni,hogy a férj mint társ is akarja.Ha a férj nem akar gyereket,legalábbis abban az időszakban nem,akkor olyan férfit kell keresnie a hölgynek aki imádja és nagyon szereti.Nálunk pl. én vetettem fel a gyermekvállalás ötletét.Nem siettettük el a gyermekáldást,mert az egy folyamat.A normális férfiak életében is a legszebb pillanat.Aztán utána büszkén vállalja fel a gyermekeket.Persze erről aztán lehetne filozofálni rengeteget.Az egész lényege azt amit kitaláltak az egy nagy hülyeség.A gyerek kap egy nemlétező apától nevet.Aztán amikor eléri azt a kort amikor már reálisan tud gondolkodni 12-14 év.Akkor fogja a drága jó anyukát megkérdezni,vajon ki lehet az apám?Erre kell megfelelő választ adni.Egyébként a gyerekek a későbbiekben megpróbálják úgyis felkutatni a nemlétező szülőt és akkor már muszáj lesz az anyukának az igazat elmondani.Igazából ez egy mókuskerék ahol úgyis az anya húzza a rövidebbet.Ha szerencséje van akkor nem utálja meg a saját gyereke. Ebben az esetben a gyerek az anyában keresi majd a hibát,hogy vajon miért hagyott el az apukám,miért nem szeretett ?Mert ugye látja azt,hogy másokat az apukája is dédelgeti,hozza-viszi stb.

  • Vörös Démon írta:

    Én is láttam ezt az adást és nálam is kicsapta a biztosítékot ama bizonyos mondat, hogy: “ha az anyával történik valami…” Hihetetlen…
    A másik az volt, mikor arra hivatkozott a VIII. kerületi gyámhivatal vezetője, hogy a gyerek alapvető joga, hogy ismerhesse a vér szerinti szüleit. ha-ha-ha…. Mint a riportot készítő hölgy is megjegyezte, ettől a gyerek nem fogja megismerni a vér szerinti apját. A hölgy következő mondatát lekeverték, de valószínűleg valami hasonló lehetett: – Ööööööö… izé…. vagyis… hogyismondjam….talán mégis…. vagy mégsem….
    Azért a riportból csak kiderül, hogy ennek a jócskán idejétmúlt törvény meghozatalának egyetlen motivációja volt:
    “…a képzelt apának az a szerepe, hogy ne maradjon a gyermek anyakönyvében betöltetlenül a jogállás…” pfffff….. bürokrácia….

  • Böczike írta:

    Vagy van még rosszabb! Ha mondjuk a valós apa (mert ugye azért valahol biztosan van) valahol megint nyomat egy gyermeket, és a két féltestvér egyszer találkozik, különböző neműek, nem tudják, hogy féltestvérek, egyik ráugrik a másikra, és kilenc hónap múlva megszületik egy kicsit vicces csemete!
    De az már igazi komikum, amit a cikkedben írtál, hogy mi van akkor, ha az “állapa” még is létezik, esetleg a valóban a nemlétező apához kellene fordulni, ha az anyát valami baj érni!
    Aztán lehet ám, hogy ez a szisztéma tökéletesen működik, csak én vagyok olyan hülye, hogy nem értem!

Hózzászólás írása