Kihívásokkal teli életünket sokszor teszik még érdekesebbé különböző verseny felhívásokkal. Gondolok itt fotós pályázatoktól a blogger versenyekig.Ezeken kívül van még ezer, és ezer amiről szólhatnék, de eddigi életemben ennek a kettőnek adtam esélyt. Egyik sem hozott szerencsét.

Jogos azon megállapítás, hogy van még mit csiszolnom mindkét tevékenységet illetően, de mint tudjuk lelkességem határtalan. Megpróbáltam, és elbuktam. Legutóbb egy blogger felhívásra reagáltam, amit olvasásotokra bocsájtottam. Egy hete jelentkeztem, kaptam összesen NÉGY darab szavazatot, abból hármat Békámtól. Szégyen, nem szégyen ez van. Két éve működik a blogom, mindenféle dologról írok. Első körben kíváncsi voltam mire vagyok képes, aztán megszerettem. Vannak olvasóim, barátok, ismeretlen ismerősök, egyszeri hozzászólók. Jó kis közösség ez, nagyon megkedveltem. Mégis akarva akaratlanul kellett rájönnöm arra, hogy hiába ez a blog, hiába van benne a lelkem, egy verseny során csak az számít ki mennyire jó kampányt folytat a közösségi portálokon a szavazatok reményében. Lehet egyetlen bejegyzése valakinek kimondottan a versenyre elkészítve, nem is egy nagy durranás, mégis több száz szavazattal lohol az élen. Felesleges áltatnom magam azon, hogy valaha is sikerem lehet egy ilyen megmérettetésen. A  játékok során általában a szavazatok száma dönti el a különdíjat.  Több esetben volt, hogy a fődíjat is! Talán fél éve  már, hogy egy kis kölyök így nyert egy hiper-szuper (úgy emlékszem) Nikon gépet egy különösen ritka sz@r fotóval. Nagyon kritikán aluli volt, a srác mosolya annál nagyobb mikor átvette a nyereményt.

Ennek tudatában határoztam el, ahogy eddig, úgy most sem fogok kampányolni szavazatokért, és többet hasonló versenyen indulni.  Felesleges, mert ahogy Mulder és Scully  is megmondta: Az igazság odaát van!

3 hozzászólás ehhez “Versenyszellem, és ami mögötte van.”

  • dorc írta:

    Szia Angler, örülök, hogy írtál:) Éppen valamelyik nap jegyeztem meg Békának, hogy mostanában nem is írtál blogot, vagy hozzászólást. Sajnálnám ha felfüggesztenéd a blogod, de ez a Te döntésed. A fotózást még mindig imádom, igaz még magam szórakoztatására. Míg nem lesz asztali gép, addig nem tudok retusálni, így nem is versenyképesek a képeim. Blogoláskor az életünkből pont annyit mutatunk meg, amit nem bánunk, és ami nem sérti a privát szféránkat. Valóban sokan olvassák a blogot akik nem szólnak hozzá, de vannak állandó olvasók akik véleményt alkotnak az olvasottakról. Mivel itt az oldalon vannak olyan dolgok, amik nem működnek megfelelően, két év után úgy döntöttünk, hogy átköltözünk más szolgáltatóhoz.z még folyamatban van, szerintem egy hét, és új köntösben pompázunk. Az álmaimmal, és a hobbimmal kapcsolatosan mindig eszemben van az a vers amit egyszer átküldtél. Hálás vagyok érte! Örülnénk ha még hallhatnánk rólad, és az írásaidról!:)

  • Angler írta:

    Ne aggódj.Fel a fejjel!!Sajnos nem mindenki lehet szerencsés,mert ugye jó nagy adag szerencse is kell hozzá.Egyébként én ugyanígy vagyok,csak azzal a kivétellel,hogy már nem írogatok a blogomba,mert meguntam.Egyébként ugyanígy vagyok a facebook-al is.Vagy bármilyen más közösségi oldallal,vagy bloggal.Sok helyen volt blogom,de mindenütt csak és kizárólag inkognítóban.Soha semmilyen saját és családi fotót nem tettem közzé.Úgy gondoltam,hogy az életem magánügy,de így nem leszek híres,vagy ismert személyiség esetleg álceleb.Ma már mindenki celeb akar lenni,de hadd legyenek csak kit érdekel?? Maradj ilyen te is amilyen vagy.A csalódásokat pedig ne vedd a szívedre.Én is indig csalódok,de nem érdekelnek a csalódások.Nem veszek róluk tudomást.A kaja blogok pedig vérre mennek a sikerért.Hogy honnan van nekik a nagy lelkesedés nem tudom.Főleg a napi szintű ételkínálat,ami valljuk be eléggé megterheli az ember pénztárcáját.A kajabloggosok pedig ontják a jobbnál jobb ételeket napi szinten.Ehhez idő és pénz kell és ezekből nagyon sok.A fotózást pedig ne hagyd abba.A karrierem kezdetén azt hittem lesz valaki belőlem a hadseregben,de már hamar rájöttem,hogy nem vagyok törtető és taposó alkat,így csak kisebb rendfokozatig vittem.A 90-es évek elején fotózással és videófelvételek készítésével is foglalkoztam,de füstbe ment a dolog,mert minden eszközöm elromlott.Teljesen magam alatt voltam.Azért valljuk be,hogy annak idején egy kisebb profi gép már 40 ezer forintért kapható volt.Megvettem és több tízezer fotót készítettem.Főleg testépítő versenyekről,újságoknak stb.Jó volt,szép volt,rég volt! A szívem fájt,de nem volt segítségem,így minden abbamaradt! Soha többet nem fotóztam! Sok minden lehettem volna,de sajnos semmi nem jött össze! Másnak pedig minden!De most már nem is érdekel!!!

  • Angler írta:

    Én is így vagyok ezzel.Sajnos hiába küzdöttem évekig,nem nagy eredményeket produkáltam úgy olvasók,mint kommentelők körében! Volt több blogom/ külföldi szervereken is/.Magyar rengeteg.Nagyon sok közösségi portálon ott vagyok.Természetes mindenütt csak inkognítóban.Nem teszem közzé a családom fotóit és a sajátomat sem.Vannak fotó tárhelyem is egy jópár,de privátban marad.Az igazság az,hogy ha többet mutatna az ember magából és a családjából,mindezen túlmenően esetleg külföldi utazásaiból,vagy valamilyen különleges hobbijából,akkor még erdményeket is érne el.Ott vannak pl. a kajás blogok.Na azok is viszika prímet.De ne kérdezt hogyan sikerül nekik napi szinten mindenféle különleges kajákat csinálni,amikor ekkora válság van!! Az egész lényege az,hogy itt a neten is a teperős,összekaparós,magamutogatós,idióta blogok a menők.Nem kell messzire menni csak a nol.hu blogjait olvasni.Érthetetlen politikai zagyvaságok.Rengetegen vannak akik így akarnak kitörni a hétköznapok monotonitásából.A NOLBLOG.HU egy olyan közösség,ahol ha regisztrálsz rögtön megrohamozzák a blogodat 10-15-en és mindenki kiváncsian várja,hogy bejegyzést írj,ők pedig kommenteljék.Vicces volt nagyon,de élveztem azt a pár napot amíg ott élt a blogom.A másik közösség a BLOGOL.HU Na ott is ilyesmi van,de nem ennyire nyomulnak.Most csak egy blogom él még,de nagyon gondolkozom a törlésén,mert már rég beleuntam,annak ellenére,hogy még mindig látogatják,persze komment nélkül.Nincs kedvem blogolni,mert politikai és személyes okai vannak.Magyarán elvették a múltamat és a nyugdíjam egy részét és ezért sincs kedvem semmihez.Még kommentelni sem volt kedvem,de most kivételt teszek veled.Még meggondolom,hogy mi legyen a BLOGSPOT-os blogommal.Egyébként ne aggódj azon,hogy mennyire nem jól mennek az ilyen dolgok.Nézd a jó oldalát.Van blogod amibe régóta írsz bejegyzést.Azért ez is valami.A másik pedig a fotózás.Én valamikor régen fotózással foglalkoztam.Testépítő versenyzőket fotóztam.Mellette katonákat,katonai parancsnokokat,újságoknak,de csak akkor ha a saját fotósuk elbaszarintotta a képeket.Esküvők fotózása,videózása.Szóval mindent csináltam mindaddig amíg el nem romlott a gépem.

Hózzászólás írása